Hölgyeim! Éreztétek már ezt valaha?

Például, amikor az első randi előtt fél órát szenvedtek azon, hogy hova menjetek, végül pedig neked kell döntened. Vagy amikor indulnátok valahová, de el fogtok késni, na nem miattad, hanem mert neked kell várnod rá! Arról nem is beszélve, amikor az egész élete legnagyobb kihívása elérni a tízezredik szintet az X játékban.

Csak engem zavarnak az ilyen és ehhez hasonló dolgok?

Feminizmus ide vagy oda, én szeretem, ha egy FÉRFI van mellettem, és nem egy kisfiú, aki még az anyjától kérdezi meg, hogy melyik zokniját vegye fel reggel. Persze mondhatjátok, hogy nagy elvárásaim vannak, és könnyű ezekkel dobálózni, de azért lássuk be, egy barátnő nem anyapótlék, aki átvállalja a fiúcska nevelését. Jó esetben.

Nem mondom, vannak olyan nők is, akik szívesen átveszik a hatalmat egy párkapcsolatban (innen kívánok rengeteg kitartást azon férfiaknak, akik ezt az típust „választják”). Na de mit ér az egész, ha egy pillanatra sem tudsz ténylegesen támaszkodni a párodra, vagy bármit rábízni, bármikor kikapcsolni. Nem lankadhat a figyelmed, hiszen ha arra szoktatod, hogy mindent megoldasz, mindent aláteszel, utána már késő visszakozni.

Szerintem egy nő legyen nő, és ne akarjon mindenáron férfiként viselkedni minden helyzetben!

Mondom ezt úgy, hogy szeretek önálló döntéseket hozni, azonban ez nem ok arra, hogy megalkuvást kössek egy bárgyú pasi oldalán.

Azt hiszem sokan vagytok még ezzel így, vállaljátok!

by NW